Egy a sok közül

Rendhagyó poszt következik, pedig esküszöm nem szeretek reagálni semmilyen újdonságra, de most kivételt teszek.

Igen, a "melegfelvonulás"-ról lesz szó röviden. Pontosabban nem is arról, hanem a kedves ellentüntetőkről (höhh, nanehogymákötelezővétegyékabuzulást)

Kedves emberek. Nem arról van szó itten, hogy ki hova dugja a micsodáját, hanem arról, hogy legyen szó bármiről, mennek "ellentüntetni" (milyen hülye szó ez már, de hát ez van, legalább olyan hülye kifejezés, mint a "melegfelvonulás") Elég furcsa az, hogy vannak akik állandóan csak másokkal szemben tudják meghatározni önmagukat és hogyha valami csúnya "erkölcstelenséget" tapasztalnak, akkor rögtön akcióba lendül a kemény mag, pár ezer/száz hülye barom. (Bocsánat, kedves igazi barom)

Tehát mi is a baj? Hogy vannak buzik? Eddig is voltak. Akkor meg mi? Ők nem "magyarok"? Akkor micsodák?  Ja, hogy riszállják magukat tüllszoknyában? Az sem  rosszabb, mint kárpátia-pólóban, az is csak riszálás, "megmutassákatévébe"

Az erőszakot leszámítva sikerült összekovácsolni legalább egy napra a látens és a "sima" homoszexuálisokat, végül is együtt vonultak, a menet ilyen értelemben elérte a célját.

Jövőre majd kéz a kézben

Eljött a várva-várt pillanat, egy új poszt formájában.

A következő és eddigi irományok sem a teljesség jegyében fogantak, inkább csak pillanatképek, meg egyéb asszociációs dógok,  meg még ami éppen az eszembe jut. Bizonyára szebben és jobban is meg lehet ezeket írni ( vagy már meg is íródtak, ki tudja)

Társkeresés az interneten.

Hogyha a "való világban" ( nem kell minden szarért jogdíjat fizetni, amit csudálatos nyelvünkből kisajátítanak mindenféle profitorientált kereskedelmi műsorszolgáltatók, lásd még "Jó reggelt Magyarország"- már ha emlékszik rá valaki.)

Tehát. Ha a való világban az egyéb külső körülmények, vagy saját balfaszságunk következtében nincs párkapcsolatunk, "egyedülállóak" vagyunk, viszont rendelkezünk interneteléréssel, akkor nyugodtan dőljünk hátra és keressünk egyéniségünkhöz és vérmérsékletünkhöz leginkább passzoló társkereső szolgáltatást. A lehetőségek száma ( a szolgáltatók tekintetében) igen bőséges, bár ez nem garancia a sikerre, sőt talán inkább a legfőbb akadálya lehet.

Az ember igyekszik biztosra menni és mikor a csodaként várt keresőn csak mondjuk kettő darab ellenkező nemű embert talál a kis fatornyos falujából, akkor gyorsan keres egy másik szolgáltatót is, hátha ott több/jobb/szebb hal akad a horgára. Szolgáltatóból ugyan több is van, de a következők nagyjából mindegyiknél beigazolódhatnak.

Mint tudjuk a fénykép nem minden, de akár még be is jöhet, hiszen kinek van kedve csupán száraz adatlapokat böngészgetni és összehasonlítgatni, hogy vajon akkor most hogy, "melyik a szimpatikusabb". Kezdő genetikusok vagy gyakorló állattenyésztők viszont örülhetnek, hogy pusztán fizikai paraméterekből megalkothatják az ideális párt és következtethetnek, hogy az utódokban mely tulajdonságok dominálnának pároztatás esetén.

Gondolhatnánk, ha nincs kép, akkor itt bizony nincs sok keresnivalónk, hacsak nem vagyunk az előbb említett két kategória képviselői. A fénykép nélkül hirdetők jelentős része ragaszkodik az általa felvázolt paraméterekhez egy-két centi eltérés már kizáró ok lehet, még a végén lerontanánk a "fajta kedvező tulajdonságait".

Ez persze messze nem azt jelenti, hogy a fényképpel hirdető embertársaink minden hasonló hibától mentesek volnának, itt már egyes jellemvonások is nyomon követhetőek pusztán a kép alapján, mindenfajta kísérőszöveg nélkül.

Igazolványkép-ember:  Hivatalossága magabiztosságot sugallhat, holott lehet, hogy csak annyira fantáziátlan, hogy egy rendőrségi körözés jellegű fotóval igyekszik letudni kinézetét, melyből nem derül ki, hogy akkor most azért nincs rajta a teste, mert ahhoz nagylátószögő objektív kell, vagy egyszerűen nincs róla más fotó, csak az évekkel ezelőtti ballagáson készült műtermi förmedvény és azóta sem nézett ki úgy, mint akkor azon a képen.

Ember étellel: Itt több eset is lehetséges, szülinap nagy tortával, de mindenképpen valami jeles esemény apropóján készült kép, megcsinált frizura, ünnepélyes ruházat. Az előbbi típus egyik altípusa is lehet. Az étellel való ábrázolásból is sok minden lejöhet, elvárja az anyagi biztonságot, "álláskeresők" ne is próbálkozzanak. Főzni nem tud, szakácsok előnyben.

Erotikus jellegű kép: Itt célszerű behúzni a féket, bármennyire is elnyeri a tetszésünket a kép. Egyfelől nem a fényképpel kell találkoznunk ( ha eljutunk addig egyáltalán) és megeshet, hogy ún. kamuval van dolgunk. A többi lehetőség sem túl csábító, hiszen lehet, hogy a hirdetőnek ez a munkája úgymond, ha meg nem, akkor is előfordulhat némi kis önértékelési zavar.

Buli a haverokkal kép: Ártalmatlannak tűnhet, de közel sem biztos, hogy az. Lehet, hogy a fotón ábrázoltak mindegyike megvolt már (neki), de ha nem vagyok ennyire rosszmájú, akkor is kinézhet egy "nem megfelelő" családi háttér. Romantikus együttlétekről ilyen esetekben ne nagyon álmodjunk, egy jó kocsmázásra felkészülhetünk, utána meg lesz ami lesz, ha ehhez van gusztusunk.

Ezek mind negatív dolgok, szándékosan, ha nem lenne elég egyértelmű. Nyilvánvaló, hogy ez nem illik minden helyzetre és mindenkire, de ha megbántódott volna valaki, akkor bocsásson meg érte. Tudom, ez is butaság, hiszen nem kötelező buta blogokat olvasgatni, de rossz az, hogyha valaki esetleg magára ismer.

Jómagam azt hiszem az igazolványkép-ember kategóriát erősítem. Csak a békesség kedvéért.

A mai bejegyzés nem lesz túl hosszú, mivel nincs kedvem írni.

És igaz vala az írás, ismét itt egy újabb fejezet, ezért már érdemes volt felkelni.

Miután sikeresen publikáltam az előzőt, gyorsan siettem megnézni, hogy bukkan fel a friss bejegyzések közt ( nem hiszem, hogy csak én csinálok ilyet) de valamit elnézhettem, mert nem találtam meg. Hiába új a címlap, hozzá kell szokni. Korábban is előfordult már, hogy bele-belekezdtem egy-egy hasonló irományba-ba. (Igen sokak vesszőparipája a helyesírás, még mielőtt idetéved valaki és kioktat megjegyezném, hogy az írásban való közlésnél megengedett bizonyos hangulati elemek érzékeltetéséhez a helytelen  vagy rossz megfogalmazás ésatöbbi. Én engedtem meg magamnak, én így írok magyarul.)

Más.

A múltkor a párkapcsolatok témakörének karcolgattuk meg a felszínét. Folytassuk is mindjárt ott, ahol az előző abbamaradt ( nem biztos ám, hogy mindig jól fogok emlékezni, ha idézek magamtól, de igazából ez nem is érdekel)

Az ismerkedés nehézségei:

Egy idő után, miután megelégeltük a szabad életet, meguntuk a féktelen tivornyákat, esetleg nem tudunk főzni vagy mosogatni nem szeretünk, ideje elgondolkozni további életünkről, hogy kivel is kössük össze, örök hűség, meg ásó-kapa meg ami még ilyenkor szokásos. A régi világban (meg a maiban is néha) ezzel nem volt semmi probléma, hiszen a család már jó előre kisakkozta, hogyan is kell ennek lenni, igaz a szempontrendszer nem volt tökéletes, a genetika még gyerekcipőben járt, viszont a vagyonnak lehetőleg egyben kellett maradnia, nehogy szétörököljék bele a világba, koldusbot, meg ami kell. Így aztán ragyogó házasságok köttettek, kiváló vérvonalak alakultak ki, sok boldog unokatestvér, nagybácsi és unokahúg. Nyilvánvaló, hogyha nem vagyunk teljesen perverzek, ez az út nem járható, hiszen mégsem egy rágcsálókolónia megalapítása a cél.

A mai felgyorsult világunkban, mint mindent ezt is lehetőleg gyorsan le szeretnénk tudni és a gyorsasághoz való görcsös ragaszkodás a minőség rovására mehet. Nem a legjobb kombó a haverokkal való piálás/szívás közben-után komolyabban tervezni, állapotunktól függhet, mennyit engedünk igényeinkből, nagyon valószínű, hogy egy idő után megútáljuk magunkat, hiszen rossz lehet szembesülni azzal, hogy az önmagunkról alkotott kép egy álszent hazugság. Egyszerűbben: ez csak rövidtávon felmerülő szükségletek és pillanatnyi szeszélyek kiélésére lehet alkalmas, ennél mélyebb tartalommal ritkán kecsegtethet, de persze ez sem szentírás. No meg érzelmi sivárság egy idő után.

Variációk: Diszkó, kocsma, koncert, egyéb kulturális rendezvény.

Diszkó: Szar zene, hangos, nagy füst. Minden kurva drága, ha meg nem, akkor pronyó. Esetleg a kettő együtt. Ha véletlenül valami csoda folytán olyan helyre keveredünk, ahol a körülmények nem ilyenek mint írtam, akkor vagy nincs ott senki/ vagy minden helyes lány Izom Tiborral kavar. Hajnaltájban már horogra akadhat bárki annak, akinek olyankor is még azon jár az esze.

Kocsma. Általában helyes pultoslány(ok), őket mindenki szereti. Ha nincs kapcsolata, akkor is esélytelen mert elvből nem fiúzik a munkahelyén. Emellett sok a részeg, ha a törzsközönség idősebb, akkor (jobb helyeken) van ingyen billiárd. Hátrány: " Sátántangó" hangulat, füst, Trainspotting-szerű budi.

Koncert: Hangos, ilyen helyekre mindenki a barátaival megy és csak a zene érdekli. A legrosszabb esetben.

Kezdek kifáradni, ellaposodik a mondandóm... hiába, késő van meg minden.

Az egyéb kulturális rendezvényekről annyit, hogyha nem teljesen szétcsapva érkezünk, még jól is járhatunk. Persze ha nem valami neurotikus borzalomról van szó. Sznob picsákat hölgyeket kerülni, de szerencsére ki lehet szúrni őket hamar.

Remélem senki sem bántódott meg bárdolatlan kifejezéseimtül. Ennyi.

Előre elnézést azoktól, akik búvárkodásra gondolnak a blog neve alapján, szó nem lesz ilyesmiről, nyilván csak valami átvitt értelemben vett merülésről lehet szó, ami ebben az esetben megtévesztheti az információra éhes olvasó-hadakat, akik ezen hosszú bevezetőn átrágva magukat egy következő kattintással további új világokat fedezhetnek fel a virtuális vizeken.

Nem szeretek bevezetőket írni, fogalmam sincs, hogy miről fog szólni ez a blog ( ez nem túl eredeti.. mintha már máshol is olvastam volna ilyen idétlen szabadkozást), de valahogy el kell kezdenem nekem is és azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok Hemingway ( érzékeny lelkű hazafias látogatók kedvéért Wass Albert sem).

Na de hogy ne csak ilyen értelmetlen hebegésből álljon az első bejegyzés ejtem is a témát. Tudok ilyen kúl szlengben is beszélni/írni ám, igaz kicsit érezni rajta a 90-es évek romlatlan báját. Ehh.

Lassan krisztusi korban levő férfiemberként a 90-es évek nem az őskori időket jelenti, hanem dráhága fiatalságom csodálatos élménygazdag időszakát, mikor is fura formájú-színű hajviseletemmel pukkasztottam a kedves polgárembereket, meg nézettem félig-meddig idiótának magamat. (Punk voltam, nem imó) Egy kedves vidéki kisvárosban, ahol mindenkinek kolbász lóg ki khmm a kamrájából nem szembesültem azokkal a csúnya előítéletekkel, mint a kedves fővárosban, amikor is egyszer elszántam magam és kimozdultam e békés fészekből, hogy a méltán nevezetes Sziget-fesztivál vendégeként multikulturális közegben érezzem jól magamat. (igazából nem is erről akartam volna írni, úgyhogy  csak röviden: pollen és porallergiám nehezítette kezdetben a szórakozásom majd a légzésem, hiába próbáltam a jó kis csapolt fesztiválsörrel gyógyítani magamat. És mivel antiszoc. kinézetem nem ébresztett bizalmat a toleráns fővárosi polgárokban én sem zártam a szívembe őket akkor.)

Ez volt a "röviden 99-ről" című összefoglalás.

Ja igen, akkor volt a teljes napfogyatkozás is, ezt Balatonalmádiban szenvedtem el, a tetőpont pillanatában majdnem sikerült sörhabbal kivégezni magamat, mivel a sörösüveg (mely ebben az esetben nem vált jó barátommá) felborult és ugye a szomjas punkok egy meleg nyári napon ezt nem hagyhatják,  a palack nyílását a számba helyezve a habot sikeresen a légcsövembe irányítva rémisztettem meg a közelemben levő jóembereket. Ez volt ám a nagy kaland. Jipíí

Ez még mindig a bevezetés, a hülye tagolástól függetlenül, gondoltam, hogy oldódjon a hangulat sztorizgatok a régi időkről az ifjabb és idősebb nemzedékek okulására, hogy bizony a deviáns viselkedés, bla bla bla.

Egyébként  pillanatnyilag a társkeresés problémája foglalkoztat, azért ez a blog, mert nem túl nagy a péniszem és így szeretnék kellően intellektuális barátnőt szerezni.

Ugye ilyen idősen már szaporodni illik, minimum két gyerek, szocpol, családi pótlék, ami kell és ezenkívül munka, kocsma, játékgép. Félreértés ne essék, nem nézem le embertársaimat, akik ezt az utat választották, szó sincs ilyesmiről. Nézzük úgy, hogy aki nem olyan szerencsés és nincs stabil kapcsolata, mit tehet, hogy ez megváltozzon. Hisz' hazafiúi kötelességünk izé na jó ezt hagyjuk, ilyet lehet olvasni máshol is. Most eszmélek, hogy a társkeresés témájának legalább egy egész külön bejegyzést kell, hogy ejtsek.. mindenféle szemszögből átvilágítva a dolgot, a lehetséges buktatókkal satöbbi.

Egy költő kérdés a végére:

Melyik rosszabb: Ismeretlenül leszólítani az utcán egy kedves szimpatikus lányt ( a zuccán ismerkedni?) Esetleg a "legnépszerűbb" közösségi portálon írni neki és/vagy ismerősnek jelölni?

Most a hideg is kirázott, az a baj, hogy én senkinél sem indítanék úgy szívesen, hogy a hétszázvalahanyadik ismerőse legyek, egy a 24 kockából a huszonhatodik oldalon. A lényeg az ember maga. De erről majd a következő epizódban.

Mostmár csak ilyen "Szomszédok"-szerű összegzés kéne a végére, de az most kimarad.

Elképzelhető, hogy a kezdeti lelkesedés még az éjszaka folyamán új poszt megírására sarkall, hiába kell az intellektuális barátnő.