És igaz vala az írás, ismét itt egy újabb fejezet, ezért már érdemes volt felkelni.

Miután sikeresen publikáltam az előzőt, gyorsan siettem megnézni, hogy bukkan fel a friss bejegyzések közt ( nem hiszem, hogy csak én csinálok ilyet) de valamit elnézhettem, mert nem találtam meg. Hiába új a címlap, hozzá kell szokni. Korábban is előfordult már, hogy bele-belekezdtem egy-egy hasonló irományba-ba. (Igen sokak vesszőparipája a helyesírás, még mielőtt idetéved valaki és kioktat megjegyezném, hogy az írásban való közlésnél megengedett bizonyos hangulati elemek érzékeltetéséhez a helytelen  vagy rossz megfogalmazás ésatöbbi. Én engedtem meg magamnak, én így írok magyarul.)

Más.

A múltkor a párkapcsolatok témakörének karcolgattuk meg a felszínét. Folytassuk is mindjárt ott, ahol az előző abbamaradt ( nem biztos ám, hogy mindig jól fogok emlékezni, ha idézek magamtól, de igazából ez nem is érdekel)

Az ismerkedés nehézségei:

Egy idő után, miután megelégeltük a szabad életet, meguntuk a féktelen tivornyákat, esetleg nem tudunk főzni vagy mosogatni nem szeretünk, ideje elgondolkozni további életünkről, hogy kivel is kössük össze, örök hűség, meg ásó-kapa meg ami még ilyenkor szokásos. A régi világban (meg a maiban is néha) ezzel nem volt semmi probléma, hiszen a család már jó előre kisakkozta, hogyan is kell ennek lenni, igaz a szempontrendszer nem volt tökéletes, a genetika még gyerekcipőben járt, viszont a vagyonnak lehetőleg egyben kellett maradnia, nehogy szétörököljék bele a világba, koldusbot, meg ami kell. Így aztán ragyogó házasságok köttettek, kiváló vérvonalak alakultak ki, sok boldog unokatestvér, nagybácsi és unokahúg. Nyilvánvaló, hogyha nem vagyunk teljesen perverzek, ez az út nem járható, hiszen mégsem egy rágcsálókolónia megalapítása a cél.

A mai felgyorsult világunkban, mint mindent ezt is lehetőleg gyorsan le szeretnénk tudni és a gyorsasághoz való görcsös ragaszkodás a minőség rovására mehet. Nem a legjobb kombó a haverokkal való piálás/szívás közben-után komolyabban tervezni, állapotunktól függhet, mennyit engedünk igényeinkből, nagyon valószínű, hogy egy idő után megútáljuk magunkat, hiszen rossz lehet szembesülni azzal, hogy az önmagunkról alkotott kép egy álszent hazugság. Egyszerűbben: ez csak rövidtávon felmerülő szükségletek és pillanatnyi szeszélyek kiélésére lehet alkalmas, ennél mélyebb tartalommal ritkán kecsegtethet, de persze ez sem szentírás. No meg érzelmi sivárság egy idő után.

Variációk: Diszkó, kocsma, koncert, egyéb kulturális rendezvény.

Diszkó: Szar zene, hangos, nagy füst. Minden kurva drága, ha meg nem, akkor pronyó. Esetleg a kettő együtt. Ha véletlenül valami csoda folytán olyan helyre keveredünk, ahol a körülmények nem ilyenek mint írtam, akkor vagy nincs ott senki/ vagy minden helyes lány Izom Tiborral kavar. Hajnaltájban már horogra akadhat bárki annak, akinek olyankor is még azon jár az esze.

Kocsma. Általában helyes pultoslány(ok), őket mindenki szereti. Ha nincs kapcsolata, akkor is esélytelen mert elvből nem fiúzik a munkahelyén. Emellett sok a részeg, ha a törzsközönség idősebb, akkor (jobb helyeken) van ingyen billiárd. Hátrány: " Sátántangó" hangulat, füst, Trainspotting-szerű budi.

Koncert: Hangos, ilyen helyekre mindenki a barátaival megy és csak a zene érdekli. A legrosszabb esetben.

Kezdek kifáradni, ellaposodik a mondandóm... hiába, késő van meg minden.

Az egyéb kulturális rendezvényekről annyit, hogyha nem teljesen szétcsapva érkezünk, még jól is járhatunk. Persze ha nem valami neurotikus borzalomról van szó. Sznob picsákat hölgyeket kerülni, de szerencsére ki lehet szúrni őket hamar.

Remélem senki sem bántódott meg bárdolatlan kifejezéseimtül. Ennyi.