Előre elnézést azoktól, akik búvárkodásra gondolnak a blog neve alapján, szó nem lesz ilyesmiről, nyilván csak valami átvitt értelemben vett merülésről lehet szó, ami ebben az esetben megtévesztheti az információra éhes olvasó-hadakat, akik ezen hosszú bevezetőn átrágva magukat egy következő kattintással további új világokat fedezhetnek fel a virtuális vizeken.
Nem szeretek bevezetőket írni, fogalmam sincs, hogy miről fog szólni ez a blog ( ez nem túl eredeti.. mintha már máshol is olvastam volna ilyen idétlen szabadkozást), de valahogy el kell kezdenem nekem is és azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok Hemingway ( érzékeny lelkű hazafias látogatók kedvéért Wass Albert sem).
Na de hogy ne csak ilyen értelmetlen hebegésből álljon az első bejegyzés ejtem is a témát. Tudok ilyen kúl szlengben is beszélni/írni ám, igaz kicsit érezni rajta a 90-es évek romlatlan báját. Ehh.
Lassan krisztusi korban levő férfiemberként a 90-es évek nem az őskori időket jelenti, hanem dráhága fiatalságom csodálatos élménygazdag időszakát, mikor is fura formájú-színű hajviseletemmel pukkasztottam a kedves polgárembereket, meg nézettem félig-meddig idiótának magamat. (Punk voltam, nem imó) Egy kedves vidéki kisvárosban, ahol mindenkinek kolbász lóg ki khmm a kamrájából nem szembesültem azokkal a csúnya előítéletekkel, mint a kedves fővárosban, amikor is egyszer elszántam magam és kimozdultam e békés fészekből, hogy a méltán nevezetes Sziget-fesztivál vendégeként multikulturális közegben érezzem jól magamat. (igazából nem is erről akartam volna írni, úgyhogy csak röviden: pollen és porallergiám nehezítette kezdetben a szórakozásom majd a légzésem, hiába próbáltam a jó kis csapolt fesztiválsörrel gyógyítani magamat. És mivel antiszoc. kinézetem nem ébresztett bizalmat a toleráns fővárosi polgárokban én sem zártam a szívembe őket akkor.)
Ez volt a "röviden 99-ről" című összefoglalás.
Ja igen, akkor volt a teljes napfogyatkozás is, ezt Balatonalmádiban szenvedtem el, a tetőpont pillanatában majdnem sikerült sörhabbal kivégezni magamat, mivel a sörösüveg (mely ebben az esetben nem vált jó barátommá) felborult és ugye a szomjas punkok egy meleg nyári napon ezt nem hagyhatják, a palack nyílását a számba helyezve a habot sikeresen a légcsövembe irányítva rémisztettem meg a közelemben levő jóembereket. Ez volt ám a nagy kaland. Jipíí
Ez még mindig a bevezetés, a hülye tagolástól függetlenül, gondoltam, hogy oldódjon a hangulat sztorizgatok a régi időkről az ifjabb és idősebb nemzedékek okulására, hogy bizony a deviáns viselkedés, bla bla bla.
Egyébként pillanatnyilag a társkeresés problémája foglalkoztat, azért ez a blog, mert nem túl nagy a péniszem és így szeretnék kellően intellektuális barátnőt szerezni.
Ugye ilyen idősen már szaporodni illik, minimum két gyerek, szocpol, családi pótlék, ami kell és ezenkívül munka, kocsma, játékgép. Félreértés ne essék, nem nézem le embertársaimat, akik ezt az utat választották, szó sincs ilyesmiről. Nézzük úgy, hogy aki nem olyan szerencsés és nincs stabil kapcsolata, mit tehet, hogy ez megváltozzon. Hisz' hazafiúi kötelességünk izé na jó ezt hagyjuk, ilyet lehet olvasni máshol is. Most eszmélek, hogy a társkeresés témájának legalább egy egész külön bejegyzést kell, hogy ejtsek.. mindenféle szemszögből átvilágítva a dolgot, a lehetséges buktatókkal satöbbi.
Egy költő kérdés a végére:
Melyik rosszabb: Ismeretlenül leszólítani az utcán egy kedves szimpatikus lányt ( a zuccán ismerkedni?) Esetleg a "legnépszerűbb" közösségi portálon írni neki és/vagy ismerősnek jelölni?
Most a hideg is kirázott, az a baj, hogy én senkinél sem indítanék úgy szívesen, hogy a hétszázvalahanyadik ismerőse legyek, egy a 24 kockából a huszonhatodik oldalon. A lényeg az ember maga. De erről majd a következő epizódban.
Mostmár csak ilyen "Szomszédok"-szerű összegzés kéne a végére, de az most kimarad.
Elképzelhető, hogy a kezdeti lelkesedés még az éjszaka folyamán új poszt megírására sarkall, hiába kell az intellektuális barátnő.
